Ennek ellenére egy igazi kis hős volt. Reggel négyre jött értünk a busz. Mindenki azt várta, hogy majd a vállunkra borulva visszük őt ki, ezzel ellentétben ő saját lábán, kezében a kis játékos bőröndjével sétált ki a házból.
Amikor meglátta az ismerős arcokat ki is ment minden álom a szeméből és csak 7 óra felé aludt el egy órácskára. A templomban még egész jól elvolt, de az ebédnél már bealudt vagy 10 percre, ami arra volt elég, hogy átesett a holtpolton és újult erővel szaladgált utána az udvaron.
Négy óra előtt azért sikerült elaltatni és aludt is egy bő órácskát. Este hét körül indultunk haza, az út elején még nagyon jó kedve volt, de ahogy egy kicsit besötétedett ő is elaludt és már csak itthon ébredt fel. Másnap reggel kilencig pihizett mozdulatlanull!!Megéhezve:
Robertának és Tominak mégegyszernagyon sok boldogságot kívánunk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése