Balázs születése - 2009.05.11

A 35-36. héttől már igazán terhesnek éreztem magam. Nem tudtam aludni, egész éjszaka pisilni jártam, fáradékony voltam, mellesleg 2 naponta kellett NST-re járnom, ami szintén nagyon fárasztó volt. Úgy voltam vele, hogy a 37. héttől nem esek pánikba, ha eindul a szülés, sőt.....
Úgy látszik a sors is így gondolta, ugyanis április 22-én, éjfél -és a 37.hét -előtt pár perccel éreztem, hogy valami nem az igazi. Nem tudtam aludni, feszített a hasam, sehogy sem volt jó. Kimentem a wc-re, ahol el is folyt a magzatvíz. Kicsit megijedtem, de örültem is, hogy nemsokára megszületik a Kistesó!!
Szerencsére minden össze volt készítve, így riasztottam Imit, majd az anyósomat, hogy jöjjön át a békésen alvó Lilihez!!
Kicsit megpróbáltam még odabújni hozzá, mert tudtam, hogy ezek az utoló pillanatok, amikor már csak ő van, és kettesben lehetünk!! Kicsit pityeregtem is, és tudtam, hogy iszonyúan fog hiányozni majd a kórházban.
Szerencsére hamar beértünk a kórházba, ahol a vizsgálat után Imit haza is küldték, mondván az éjszaka még úgysem lesz baba. Én átöltöztem, bementem a szülőszobára, ahol az adatok felvétele után szépen le is fektettek, hogy a CTG gépet rám kapcsolják.
Ez nem is lett volna baj, ha nem kellett volna gyakorlatilag mozdulatlanul feküdnöm egész reggelig. Aludni már nem tudtam, fájásaim nem voltak, a méhszáj nagyon lassan kezdett tágulni, így az egész éjszakát végig nézelődtem. Mindezek mellett nagyon nyugodt voltam, mert tudtam, hogy Lili jó helyen van, Imi nemsoká megérkezik, és hamarosan Balázst is magamhoz ölelhetem! Igazából rá tudtam készülni a dolgokra, és befelé, magamba figyelve készültem a szülésre.
Fél 9 körül megérkezett a dokim is, aki megvizsgált, majd közölte, hogy bekötik az Oxytocint, és kb. délre meglesz a baba!!! Kb. negyed 10-kor indították el az infúziót, akkor már Imi is velem volt. Most az ő jelenlétét is jobban kitudtam használni, mint Lilinél, és ez nagyon jó volt, mert végig éreztem, tudtam, hogy ott van mellettem.
A fájások először elviselhetőek voltak, majd egyre erősödtek, sűrűsödtek. Közben a doktorom a születés időpontját már fél 1-re tette, aminek nem örültem, jó lett volna már akkor minél hamarabb túl lenni rajta.
Az utolsó fél óra nagyon kegyetlen volt, szinte egymásba értek a fájások. A szülésznőm nagyon tündér volt, biztatott, érdeklődött, és amikor szóltam, hogy úgy érzem jönnek a tolófájások akkor kb. egy perc alatt minden készen állt, ott volt a dokim is. Néhány nehéz perc után, 2009. április 23-án, 12:35-kor megszülett Svéda Balázs. Gyönyörű, tökéletes baba, és első pillanattól tudtam, hogy őt vártuk. Nagyon jó volt újra átélni ezeket a pillanatokat!
Miután őt elvitték én tudtam egy kicsit pihenni, bár akkor nem éreztem magam annyira fáradtnak. Szédültem, gyenge voltam, de fáradt nem. Kicsit később visszahozták családunk legifjabb tagját, és hármasban töltöttünk egy kis időt!!

A kórházi napokról sokat nem írnék, túl kell élni!! Szerencsére nagyon aranyos szobatársam volt.
27-én, hétfőn jöttünk volna haza, de mivel Balázs nagyon sárga volt, és a laborja is az egekben járt így átkerültünk a Koraszülött osztályra. Ott 3 napot töltött Bazsi, én 3 óránként jártam be hozzá szoptatni. Nehéz, fárasztó 3 nap volt. Amikor először bementem hozzá, és megláttam az inkubátorban, fejébe bekötve az infúzió, úgy bőgtem, hogy alíg birtam szegénykét megetetni, és a szívem szakadt meg amikor ott kellett hagynom. Szerencsére jó kezekben volt, ez egy kicsit megnyugtatott. Csütörtökre már jó lett a laborja is, így amikor a doktornő közölte, hogy mehetünk haza, már a boldogságtól sírtam!!! Mennyivel másabb volt így bemenni hozzá!! Édes Angyal, egy szó nélkül türt minden megpróbáltatást, egy hangját sem lehetett hallani!!

Lili is nagyon örült, hogy végre már láthatja a Tesóját, nem is tudta először, hogy nyúljon hozzá!! Aranyos volt!!

Lassan kezdünk visszarázódni a mindennapokba, de erről majd egy másik bejegyzésben!!!