Balázs néhány hete elkezdte a bölcsit. Sajnos még csak két napot töltött ott végig, mert lebetegedett. Napközben már jól eljátszik a többiekkel, az ételeket is szereti amiket főznek, és lényegesen kevesebbet hisztizik mint itthon.
Néhány napja múlt 2,5 éves. Még mindig csak néhány szót mond, sehogy sem tudom rávenni, hogy beszéljen. Kihívtam a védőnőt, beszéltem a gyerekorvosunkkal, szerintük minden rendben, majd 3 éves kora körül elkezdi és behozza a lemaradást!
Lili gyűri az ovit, szeret járni, jól érzi ott magát napközben. Kicsit átalakult az óvoda, mert átvette az egyház, sokan elmentek, kicsit átrendeződtek a csoportok is, de ez semmiféle törést nem okozott, hiszen a két legjobb barátjával együtt maradtak. :-)
Szeptember elsején én is visszaálltam a dolgozó nők sorába! Élete hat legszebb, legnyugisabb (?) évének hivatalosan is vége. Nagyon féltem, hogy ennyi idő után nehezen fogok majd visszarázódni, de nagyon kedvesen fogadtak, és a munkába is sikerült visszarázódni. A munkatársaim nagy része ugyanaz mint 6 éve, így azért könnyebb egy picit.
7-15-ig fogok dolgozni, reggel Imi intézi a gyerkőcöket, én pedig délután tudom őket hozni haza. Ha ő is délelőttös akkor pedig anyósom tudja őket reggel vinni.
Most még nagyon furcsa így. Hiányoznak a közös reggelek, a délelőttök; ugyanakkor nekem már szükségem volt arra, hogy dolgozzak, új kihívásoknak is megfeleljek. Kezdtem beszűkülni, zárkózott lenni, szóval már rám fért a változatosság. (Na és persze az sem elhanyagolandó szempont, hogy a hitelünk mellett a 27.ooo.- körüli gyes szinte egyenlő a nullával.)
Most pedig néhány kép az elmúlt hetekből:
