Az angoloknak van egy nagyon találó kifejezésük a kétévesek dackorszakára: terrible two. Durva fordításban annyit jelent "borzasztó kétéves". Nem reménykedtem abban, hogy megússzuk, hiszen Balázsnál már korábban is voltak "jelek", hogy ez keményebb lesz mint Lilinél. ;-)Már csak azért is, mert Lilinél nem is emlékszem rá! :-o Vagy csak az idő megszépítette emlékeimet? Na, mindegy!
Balázs néha tényleg borzasztó!! Komolyan, mintha belé bújt volna a kis ördög. Pillanatok alatt vált angyal funkcióból hisztiző, csapkodó, ordító (üvöltő?) gyermekké!
Természetesen bármi előhozhatja nála, ami nem úgy van ahogy azt ő kigondolta, vagy szeretné. Itthon talán könnyebben tudom lerendezni, de az utcán elég nehézkes a bámuló és szánakozó tekintetek közepette. :-( Ha pl. nem arra megyünk amerre ő szeretné -általában ellentétesen, mint amerre indulunk- akkor üvölt mint akit nyúznak, és nem halandó megmozdulni. Mondhatok neki bármit, kérhetem szépen, csúnyán.....semmi. Vagy nem úgy csinálunk valamit ahogy azt ő elképzelte, nem oda tettük a játékot, nem úgy tettük a játékot, stb. Mivel még nem is beszél elég nehéz hiszti közben kommunikálni vele, de elég rafinált ő ahhoz, hogy megértse a dolgokat.:-)
Pozitívum viszont, hogy nem vágja magát földhöz!! Apró örömök az életben.
Nehéz, nagyon nehéz, csak reménykedem benne, hogy minél hamarabb túl leszünk ezen a korszakon.
