Az elmúlt napokban számtalanszor elkezdtem ide írni. Kb. az első két sorig jutottam mindig el. Vagy Lili zavart el innen (igen, sajnos kapott egy lovas pc játékot, és azóta itt szeret a legjobban játszani!:-o), vagy Balázs kezdett el nyöszörögni, szóval mindig félbeszakítottak! Most viszont a legkisebbem alszik, a család többi tagja meg elment jegyet venni a lovas show-ra, ami a hónap végén lesz itt Miskolcon.
A napjaink elég hasonlóan telnek, nagyrészt itthon vagyunk.Utálom ezt az időt, nincs kedvem kimozdulni sem. Olyan sötét van a lakásban is, lassan telik a nap.
Bazsa mostanában kitolta a reggeli ébredését negyed 8 körülre, ami naggggyon jó!! :-)) Éjszaka egyszer-kétszer szokott mocorogni, de elég neki csak a cumit visszaadni, alszik is tovább. Mióta tud ülni kifejezetten utál feküdni, talán még hason el is van egy kis ideig, de nem sokáig. Már próbálgatja emelgetni a fenekét meg húzza fel a lábát is, és ma ahogy ült a járókában azt vettem észre, hogy kapaszkodik a szélébe, és próbálja felhúzni magát!! :-O Ügyesedik!
Lili most a héten itthon van. Egy kicsit köhécsel, de nem vészesen, és mivel Imi úgy dolgozik, hogy reggel is és délben is vinnem kellene magammal Bazsát az oviba, így inkább Lili is itthon maradt.
Mostanában olyan hülye szokásokat vett fel:
-nem akar köszönni senkinek sem, még az apjának sem amikor hazajön. Hiába kérem minden alkalommal, hogyha találkozunk valakivel, vagy jönnek hozzánk, hogy köszönjön, ő azért sem!!!! Gondolom ez valami féle lázadás nála, nem is fogom erőltetni, tudja ő, hogy köszönni kell.
-nyafog!! Néha rájön, és akkor még egy pohár vizet is úgy kér, mintha mindjárt el akarná bőgni magát, mintha minden egyes szó fájna neki! Borzasztó, mert így két értelmes mondatot nem lehet vele beszélni.
-Bazsát nem bántja, szeretgeti, bohóckodik neki, de mindent úgy félt, sajnál tőle, hogy rossz nézni. Teljesen lepereg róla minden, ha mondom, hogy csak kicsit adja oda neki, attól az még az ő játéka marad, stb.. Nem tudom mi lesz itt, ha Balázs elindul, és megszerzi amit kinézett magának!!
Mostanában elkezdték érdekelni a számok: mindent megszámol, állandóan kérdezgeti, hogy mennyit mutat az ujjaival! Ha olvasunk is (igen, még mindig az Annapetigergő-ket), akkor már nem azt mondja, hogy melyiket szeretné, hanem hogy hányadikat olvassuk. Nem tanítottuk a számokra, ő magától a kis laptopjáról megtanulta, mert az egyik játékhoz kellenek a számok, és ő mindig kérdezgette, hogy melyiket kell megnyomni, közben meg szépen meg is tanulta.
Sajnos ezt a számítógépet is megtanulta kezelni, ha hagynánk egész nap itt ülne és játszana. Tegnap pl. magának nyomtatott színezőket!! :-O
Nap végére mindig lefárasztanak, de az estéink nagyon jók. Közös játék, tánc, stb. Lili akármit csinál, bohóckodik, Bazsa fülig érő szájjal vigyorog rajta!
Pillanatok a mindennapokból:
Azt hiszem ennyi! Amíg ezt beírtam Balázsnak csak egyszer kellett odaadni a cumit, csak kétszer csörgött a telefonom és csak egyszer kopogtak!!!! Hurrá!
Képekből kicsit sok lettem, de nem akartam ezeket kihagyni.
3 megjegyzés:
Ilyen képeket kár is lett volna kihagyni! Gyönyörűek!!! :-)
MIntha Emmáról olvastam volna abejegyzést, tényleg. :-o El is határoztam, hogy a mi naplónkban felteszek egy körkérdést, hogy mi jellemző a ti gyerekeitekre a dackorszakban. (Nem pont a legjobb megfogalmazás, de mindegy. :-p) ÉN már nem tudok vele mit csinálni... :'-( Az, hogy nem köszön, az a minimum. Már nem is mondogatom neki. Egy ideig óvónői rábeszélésre köszöngetett, most megint nem. Ha az apja hazajön, nemhoyg nem üdvözli, de a pusziért is hiába "könyörög" neki. Sőt, volt olyan is, "tűnj innen". :-(
És visít is. Mindig, mindenért, meg rázza magát... nem folytatom, el tudod képzelni. :'-( Sokszor nagyon tanácstalan vagyok.
Remélem, hamar átmegy rajtuk, s újra a mi kis szófogadó, édes tündérkéink lesznek. :-)
Asszem a mi lányaink összesküdtek ellenünk :P Mintha egy másik Liliről írtál volna, aki Harmat is :D
A kisfickó meg nagyon dögös :) ;) Nekem nagyon tetszik a kis komoly arcberendezéssel :)
Puszi
Szerintem,Lili sem dolgozta fel igazán a tesóka érkezését.:s
Nálunk is tombol a dackorszak,de örömmel veszem észre,hogy enyhül (kopp-kopp!!!),most,hogy már Maja is nagyobb,eltudnak együtt játszani,sokkal jobban elviseli Mia,sőt,már kérdezi is,hívtál Maja,kerestél Maja?:p;)
Maja meg egy "csakazértis" NEM-mel letöri Mia lelkesedését,és akkor megint bedurvul a helyzet..:s
Úgy érzem,hogy azért most már könnyebb lesz velük.:)
Nagyon édesek a kicsik,én is így vagyok a képekkel,nem tudom,melyiket hagyjam ki,ezért is van annyi kép a blogunkban.;))
Puszi Nektek!
Megjegyzés küldése